• nhc24.hu

„Meg kell találni azt, ami örömet okoz!”

Mindig izgalmas ellátogatni abba a közegbe, ahol alkotások készülnek, ahol eredeti környezetükben találkozhatunk a festményekkel. Egy varázslatos hely, egy izgalmas „káosz”: festékek és ecsetek, valamint az alkotók személyes tárgyai. A ceredi festőművész Cene gál István betekintést engedett saját kis műtermébe, megmutatta a már kész és a még készülőben lévő műveit, valamint személyiségéről is elárult néhány „műhelytitkot”.

Műhelytitkok a ceredi festőművész műterméből

A műterem szó hallatán – egy kétkötetes regény nyújtotta olvasmányélmény nyomán – Munkácsy Mihály tágas, világos helyisége jut eszembe, aki hatalmas méretű vásznaival az egész világot meghódította. Festék és oldószer illata párosul ezekkel a gondolatokkal. Aki járt már valaha műteremben, annak ismerős lehet az élmény… Félbehagyott művek, alapanyagok és különböző méretű ecsetek sorakoznak katonás rendben, ahogy a ceredi festőművésznél is. Látogatásunkkor végigjárhattuk azt a lakást, ahol a mester egész élete megtalálható. Itt kérdeztük a művészetről alkotott véleményéről és munkásságáról. A személyes ismeretség okán engedtessék meg a tegeződés!

Melyik stílus áll a legközelebb hozzád?

– Mindig is a realizmus valamilyen formáját szerettem. Ebben érzem magam a legjobban. A téma, amit festek, folyamatosan változik, de a módja nem nagyon.

Hogyan látod a magyar művészet helyzetét?

– Nekem csak a képzőművészetre, s azon belül is a festészetre van valamilyen rálátásom. Nem könnyű, legalábbis a többségnek… Az én dolgom, hogy valamilyen formában eljutassam az emberekhez a festményeimet. Ez történhet galéria vagy az internet révén, esetleg bármilyen más kiállítás formájában. Ha a művész csak otthon fest a műteremben, és nem látja senki a képeket, esély sincs arra, hogy ebből a tevékenységből megéljen. Nekem főképp a külföldi tárlatok adnak lehetősséget arra, hogy nyugodtan dolgozhassak. Viszont, ha egy ottani galéria nem tud profitálni a festményekből, akkor nagyon gyorsan megköszönik a közös munkát.

Van-e olyan hely, ahová elmennél egy tanulmányútra?

– Nagyon fontosnak tartom, hogy az ember szétnézzen a világban. Egyrészt ez inspiráció az újabb képekhez, másrészt sok minden másképpen működik, mint itthon. Magyarországon mindent a személyes kapcsolati háló dönt el – kinek ki a barátja, ismerőse, rokona… Ellenben külföldön – legalábbis ahol én eddig kiállítottam – elsősorban a festmény volt a lényeges. Sok esetben a képeim utaznak, míg én itthon vagyok. Taipeiben például már hatszor volt kiállításom – lassan már ideje volna személyesen is jelen lennem…

Egy varázslatos hely, egy izgalmas „káosz”

Egy varázslatos hely, egy izgalmas „káosz”

Sok képet készítesz a természetről. Szívesen festesz kint, a szabadban, vagy inkább a műtermi alkotást kedveled?

– Mindig a műteremben festek, mert a stílusom olyan, hogy lassan készülök el mindennel. Egy-egy kép akár hónapokig is az állványon van. Mérete és a lassú, rétegről-rétegre történő festés miatt száradási időket kell beiktatom, ez pedig időigényes. Szeretem a festést mint manuális tevékenységet, így néha talán húzom is az időt, hogy tovább „benne lehessek”.

Emlékszel-e még, mi volt az első képed témája?

– Ha az első olajfestményre gondolsz, az egy kis tengerkép volt…

Mi zajlik le benned festés közben?

– Az elején még nagyon koncentrálok a képre, próbálom eltalálni a helyes színeket, árnyalatokat. Aztán, amikor „beindul” a festmény, már sok minden történik ösztönösen, és ilyenkor van idő gondolkodni. Munka közben zenét hallgatok, és már tervezem a következő alkotást a fejemben.

 

Az interjú ide kattintva folytatódik »

 

 


Copyright © Cene gál István - All Rights Reserved! | Developed & Hosted by Selfmed.pro